Klímaváltozás hatásainak felismerése és története napjainkig. IV. rész (Összegzés)
A zoldgazdasag.eu weblap bevezetéseként a klímaváltozás felismerésének folyamatát és történetét mutattam be napjainkig. Célom, hogy pontosan lássuk azt, hogy az ember mit tett annak érdekében, hogy ez a negatív folyamat változzon. Folytatom a 2021-10-….-én megjelent III. részt. (III. rész linkje)
A cikksorozat záró eleme, egy összesítés. Látnunk kell, hogy milyen módon változott a kibocsátás az egyes vezető országokra vonatkozóan.
Mennyiségi adatok a vezető CO2 kibocsátókról:
Az alábbi három grafikonon látható, hogy miként változott a CO2 kibocsátók rangsora az elmúlt 50 évben. Az 1961, 2000 és 2017 es évet adjuk meg. Fontos tudni azt, hogy Kína egy ideig még a fejlődő országokhoz tartozott, mára ő a csúcs kibocsátó. Látható, hogy az USA kismértékben tudta csökkenteni a kibocsátását az elmúlt 20 évben. Pozitív az, hogy az EU országok kibocsátása mára jelentősen csökkent.
Összefoglalás:
A történeti áttekintéssel az volt a cél, hogy lássuk az emberiség tevékenységét a klímaváltozással kapcsolatban. Elemzésekre nincs szükség. Tény, hogy az ember rövid idő alatt károsan befolyásolta a Föld éghajlatát. Ezt felismerte és most cselekszik, de az utolsó pillanatban. Az ipari forradalom óta, de igazán az 1800-as évektől fogva ez a folyamat megindult, és úgy tűnik, hogy ez megállíthatatlan. Hiába a sok megbeszélés, egyeztetés a légkör CO2 tartalma nem csökken, de még nem is stagnál. A számok Összefoglalás:
A történeti áttekintéssel az volt a cél, hogy lássuk az emberiség tevékenységét a klímaváltozással kapcsolatban. Elemzésekre nincs szükség. Tény, hogy az ember rövid idő alatt károsan befolyásolta a Föld éghajlatát. Ezt felismerte és most cselekszik, de az utolsó pillanatban. Az ipari forradalom óta, de igazán az 1800-as évektől fogva ez a folyamat megindult, és úgy tűnik, hogy ez megállíthatatlan. Hiába a sok megbeszélés, egyeztetés a légkör CO2 tartalma nem csökken, de még nem is stagnál. A számok és a növekedés mértéke magukért beszélnek a kibocsátás a mai napig növekszik. Mondhatjuk azt, hogy ha az egyeztetések nem történnek meg, akkor rosszabb lenne a helyzet a jelenben. Ez igaz, de a gyerekeinket és unokáinkat ez nem fogja érdekelni. Jelenleg ők bíznak a felnőttekben, hogy amit kapnak tőlük az előre viszi az ő életüket. Ők pedig rossz örökséget kapnak, ami igaz a mostani 20-30 éves korosztályra is. Az ember nem értette meg azt, hogy a saját életterét éli fel. A most születő és felnövő korosztály másként fog élni, másként fog táplálkozni, egyszóval másként fog fogyasztani. Nekünk, pedig most élő 30-80 éves korosztálynak el kell kezdenünk a szokásainkon való változtatást. Nem elég az, hogy szelektíven gyűjtjük a hulladákot és komposztálunk a kertünkben. Nem elég az, hogy elektromos autót vásárolunk. Nem elég a napelem a háztetőnkön. Jóval nagyobb változást kell, majd átélnünk és megvalósítanunk az elkövetkezendő 10- 20 évben.
Amit kell tennünk az nem megvalósíthatatlan és nem minden esetben kerül óriási befektetésbe. Alapelve, hogy az életünk során csak annyit fogyasztunk, amennyire feltétlen szükségünk van. Vannak alapszükségleteink és vannak vágyaink által teremtett egyéni igényeink.
- Az alapszükséglet az, ami a létfenntartásunkhoz szükséges, ill. a fejlődésünket teszi lehetővé. Ezek az élelem, tisztálkodás, lakhatás, egyészségügyi szempontok, és oktatás.
- A vágyak által gerjesztett igények azok, melyek nélkül az életünk tovább tudna haladni. (nagyobb élettér, több gépjármű, nyaralás, folyamatos fejlődés iránti vágyak, fogyasztó központú gondolkodás) Tehát ha ez elmarad vagy csökken, attól még tudunk élni és boldogok is lehetünk.
A jövőben magánemberként és gazdasági szervezetként is ezeket az elveket kell bevezetnünk. Ennek megvalósítása pedig már egyéni és vállalkozás vezetői felelősség.